További neveket az egyház(ak)tól kaphat bérmálkozás(beavatás) során. A névadás már a születéskor megtörténik, de teljesen magának a gyermek egy nevet, elviekben csak keresztelőkor tudja, legalábbis sok családban ez a felfogás. A keresztelő és ehhez hasonló szertartás egyébként nem csak keresztény szokás, természetbeli keresztelőket is szoktak tartani, olyanok, akik inkább a természetnek szeretnék felajánlani gyermeküket. Az itt megjelent keresztszülőket a népi nyelv Tündérkeresztanyának, illetve Tündérkeresztapának nevezi.
Lényeg a lényeg, a gyermek jobb ha születés után már rögtön nevet kap, a keresztelőt pedig mindenki maga döntse el, ma már szerencsére nagyobb korában a gyermek meg is változtathatja a szülő döntését, valóban az lesz, ami neki a legjobb. A névnek hatalma van, végtelen ereje. Jelentése olyan dolog, ami egyetemes, az emberek ún. kollektív tudatába is befészkelte magát. Fontos, hogy mi ez a jelentés, és fontos, hogy hogyan hangzik... erre is épül például a névanalízis, amely az egyes hangzókat együttesen vizsgálva egy névben, alkot képet az egyén jelleméről, a név erejéről. Kiemelten lényeges, hogy valóban a babánké-e az a név, mert ha igen, s az a név kifejezi őt, akkor személye olyan varázsos ragyogást kap, amely egy életen át kíséri!
Egyedi keresés