Naptár nélkül már a tizennyolcadik század embere sem tudott meglenni. Az olvasni tudó kurta nemesnek és jobbágynak ez volt az egész bibliotékája; ebbőlkalkulálta ki gazdasági meg vásározási programját, ebbőlmerítette egészségtani ismereteit, s o maga többnyire ebbe jegyezgette föl a családját stb. illető nevezetesebb eseményeket.
A magyar nyelvű naptárak elseje 1538 körül a krakkói Vietorisz nyomdájában látott napvilágot; a jeles zsoltárfordító s történettudós Székely István volt a szerkesztője. De külföldön jelent meg az időrendben második magyar kalendáriumunk is, még pedig Bécsben, Hoffhalter Rafael betűivel 1561-ben; Bornemissza Péter, a későbbi püspök tipográfus volt a fordítója.
A harmadik magyar naptár már idehaza, Nagyszombatban pattant ki a sajtó alól; 1579-re csinálta Slovacius krakkói asztrológus műve nyomán Pécsi Lukács, az akkoriban még egészen friss alapítású katolikus könyvnyomda első igazgatóféléje. Galgócon 1582-re nyomtatott kicsi kalendáriumot Mancskovics Bálint; Bártfáról pedig 1583-ból találunk magyar nyelvű naptárt. Szép kis kalendárium jelent meg 1585-ben Váradon, Hoffhalter Rudolf sok viszontagságot ért nyomdájában. Szeben városában 1589-re készült az első magyar naptár, Debrecenben 1593-ra, a korábbi csíziót nem számítva.
Egyedi keresés